SZERETNEM KELL, MERT CSALÁDTAG?

Milyen egyszerű lenne az élet, ha csak olyan emberek születnének a családunkba, akiket automatikusan szeretünk. És milyen jó lenne, ha a család egy automatikus védőhálót jelentene: egy különleges dolgot, hogy végülis, akárhogy is vannak a dolgok, pontosan azért vagy éppen minden ellenére: valahogy azért csak összetartoztunk. 

 

De sajnos az élet nem mindig így működik. 

 

Azt tapasztalom, hogy a szülők nagy igyekezetükben, hogy a családot összekovácsolják, hajlamosak a nem megfelelő dolgokra fókuszálni. Ez velem is így történt, a szüleim mindent megtettek a családi harmóniáért, erőn felül. Így eshet meg az, hogy a szeretet nem magától alakul ki, hanem egy külső kötelezettség lesz. 

 

Szeretned KELL, mert…

 

„…mert ő a testvéred.” 

 

„…mert ő az anyukád.”

 

„…mert ő a valakid.”

 

Ezzel azt tanultam meg, hogy kapott helyzet – amin ugye nem tudunk változtatni, mert a testvéred életed végéig a testvéred marad – felülírja a valódi kapcsolat természetét. Azaz, mindegy, hogy mennyire élő a kapcsolat, hogyan viselkedtek egymással, mennyi fájdalmat okoztok egymásnak, vagy egyszerűen, hogy mennyire szeretnétek egymás életében jelen lenni: karácsonykor, születésnapokon, ünnepeken összeül a nagy család és jópofát vág egymáshoz – akkor is, ha az év többi részében egymáshoz se szól. 

 

Megtanuljuk, hogy a szeretet fáj, sőt, a családért ezt tűrni kell.

 

Tehát a szeretet nevében eltűrünk méltatlan dolgokat, vagy csak egyszerűen dolgokat, amik már nem építenek minket. De előbb-utóbb ez tarthatatlanná válik, és ilyenkor morális dilemmával és komoly energiaveszteséggel szembesülünk.

 

És nem, nem azt mondom, hogy tekintsük őket lecserélhetőnek vagy eldobhatónak. 

 

Nem, nem.

 

Van oka, hogy ezek az emberek kerültek a családodba és én minden családtagomnak hálás vagyok, különösen azoknak, akikkel a kapcsolatunk leckéket tartogatott. 

 

Helyesen belőni az optimális távolságot két ember között, vagy végső megoldásként elengedni a helyzeteket, amik már nem építenek minket, hatással van az életminőségünkre.

Tehát: mit tehetünk, ha valamiért nem működik köztünk a kapcsolat? Vajon megjavítható-e, és ha igen: mégis, hogy?

 

ELSŐ LÉPÉS: SZÁNDÉK ÉS ÖNÁLLÓ DÖNTÉS

Minden kapcsolat alapvetése, hogy kettőn áll a vásár. Azaz mindkét emberben kell, hogy legyen szándék arra, hogy egymás életében legyenek. És ez a szándék szabad akaratból kell, hogy jöjjön.

 

Magyarul, az nem működik (vagy csak a felszínen), hogy valakire ráparancsolok, vagy kötelezek kapcsolattartásra, esetleg egy kis bűntudatkeltéssel megspékelem. Ezek mind külső ráhatások, és félelemből jönnek.

 

A másik félben magától kell megszületnie a szándéknak.

 

Amíg a kapcsolat egészséges mederbe terelésének szándékával, vagy egyáltalán a kapcsolatteremtési szándékkal egyedül vagy, nem kell erőltetni.

 

(Ettől még őszintén javaslom, hogy a második lépésen menj keresztül, két okból: 1. példával elöl járni néha sokkal motiválóbb, mint beszélni róla, 2. ha nem tanultad meg gyerekkorodban, hogy mi a szeretet, valószínű, hogy sok mérgező embert eltűrsz az életedben, akik csak viszik az energiádat.)

 

MÁSODIK LÉPÉS: OKOK FELTÁRÁSA

A problémák általában nem arról szólnak, amiről tűnik, hogy szólnak. Ha megszületett mindkét félben a szándék, gratulálok! 

 

Adja magát a kérdés: jó, de hogyan tovább?

 

Az a helyzet, hogy mindkét félnek mélyre kell ásnia magában, hogy megtalálja a gondok valódi gyökerét. Ez mélyebben ülhet, mint amire az ember számít, élettörténetünk ugyanis nem a megszületésünkkel kezdődik.

 

Néhány lehetséges ok, amik a tudatalattinkban dolgozhatnak:

• egyik gyerek várt gyerek volt, a másik „véletlen”
• egyik gyerek olyan partnertől van, akivel nem volt igazi szerelem, a másik pedig szerelemből
• fiút akartak, de lány lett vagy éppen fordítva
• egyik gyerek a családi kedvenc, a másik a fekete bárány

 

Mondok egy példát. Lehetséges, hogy amikor mélyen elkezdesz gondolkodni, hogy vajon miért érzed azt a testvéred iránt, amit érzel, előjön egy emlék: tegyük fel, gyerekkorodban a kedvenc játékodat a másik a földhöz vágta, eltört, majd a szüleid előtt letagadta és téged vettek elő. A bizalom elárulása, dupla: egyrészt szándékosan okozott fájdalmat, másrészt a biztonságot jelentő szülőktől sem védelmet kaptál. Lehet, hogy nevetségesnek tűnik ez a példa, de apróságnak tűnő dolgok is borzalmasan tudnak fájni, ne bagatelizáld el.

Ilyenkor gyakran előjön a minta: a másik nem egyszer és nem kétszer, szándékosan bántott minket és ez a fájdalom a mai napig bennünk él. Persze, hogy a kapcsolatunk haldoklik!

 

Arról nem is beszélve, hogy bizalmi problémákat okoz más kapcsolatainkban is az ilyen tudat alatti minta.

 

HARMADIK LÉPÉS – TISZTÁZÁS

Amikor jó energiával szembesítjük a másikat a ránk gyakorolt hatásával, könnyen kiderülhet, hogy egészen más megélése volt a gyerekkorotokról, mint neked. Nem vicc, sőt, gyakori jelenség. Ilyenkor derül ki, hogy ő például úgy érezte, hogy a te megszületéseddel őt helyettesíted, ezért haraggal gondolt rád, és bántott, ahol ért.

 

Nagy felismerések, megbocsátások, sírva-nevetések tudnak születni egy jól megalapozott, jó energiájú tisztázásból. A múltat nem tudják megváltoztatni, de a jövőbeli kapcsolat minőségét 180 fokkal igen.

 

Ha személyre szabott segítő kézre van szükséged, keress bizalommal!

És ne feledd, nem számít, hogy mennyit sétáltál rossz irányba. Bármikor megfordulhatsz.