A legnagyobb sötétben tud a lelked a legfényesebben világítani.

Irena Sendler (1910-2008) lengyel származású szociális munkás és ápolónő volt. 29 éves volt, amikor a második világháború elején a németek megszállták Varsót. A „nagy deportálást” megelőzően engedélyt szerzett a lezárt varsói gettó egészségügyi feltételeinek az ellenőrzésére. 1940-ben a gettót elérte a tífuszjárvány, mivel a nácik rettegtek a betegségtől, Irena gyakorlatilag szabadon mozoghatott egészségügyi vizsgálatokra hivatkozva.

Gyermekek százait mentette ki a gettóból. 

A csecsemőket szerszámosládákban, szemeteszsákban és bőröndökben, a nagyobb gyermekeket koporsókba rejtve csempészte ki. A tífuszjárvány miatt az őrök ellenőrzése lazább volt, hiszen féltek, hogy elkapják a járványt. 

Irena betanította a kutyáját, hogy akkor ugasson, ha egy csecsemő sírni kezd, így sosem buktak le. 

A földi pokol közepén is képes volt arra, hogy az emberi beleérzés vezesse így életét kockáztatta idegenek gyermekeiért újra és újra és újra. 

Egy későbbi interjújában egyszer azt mondta, hogy az apukája neki azt tanította, hogy ha fuldoklót lát, akkor segítenie kell. Akkor is, ha ő maga nem tud úszni. És Irena segített.

A náci bosszúhadjárat megkínozta és halálra ítélte Irenát, de a Zegota aktivista szervezet megvesztegette a börtönőrt így Irena megmenekült. Hónapokig nem tudott a kínzások után lábra állni, vidéki házakban bujkált a háború végéig.

Becslések szerint 2500 gyermeket menekített ki. Későbbi életét azt jellemezte, hogy nem vásárolt tárgyakat. Irena így nyilatkozott: „földi létem értelme minden megmentett gyermek, akinek segíteni tudtam”.

Forrás:
https://aboutholocaust.org/en/facts/who-was-irena-sendler-and-why-did-she-smuggle-jewish-
children-out-of-the-warsaw-ghetto
https://nlc.hu/szabadido/20170916/a-bator-apolonot-a-kutyaja-is-segitette-hogy-megmentsen-
tobb-ezer-kisbabat/