KANÁLHAJLÍTÁS - HÓKUSZPÓKUSZ VAGY TÉNYLEG LÉTEZIK?

Mindent, amit ma körülvesz minket a történelem valamely pontján elképzelhetetlen hókuszpókusznak tartottak. Gondolj bele! 

Az ősidőkben még a tűz kreálása – azaz, hogy a tűz nemcsak egy önjáró jelenség, hanem az ember képes ezt előidézni, sőt, hasznosítani – is nagy felismerésnek számított, ha tetszik: valódi paradigmaváltás az akkor körülményekhez képest. 

Vagy gondolj bele abba, hogy például egy – és nem kell az őskorig menni – egy 150 évvel ezelőtt született ember mit szólna, ha azt mondanánk neki, hogy ma már létezik egy láthatatlan, megfoghatatlan valami, amit mi internetnek hívunk és ez összekapcsolja az egész világot – én írok egy e-mailt Magyarországon és a világ másik végére, mondjuk Seattle-be másodpercek alatt „megérkezik”. Nem gondolod, hogy azt hinné, nálam teljesen elmentek otthonról? Pedig, tudjuk: csak azért, mert valami láthatatlan, nem jelenti azt, hogy nincs.

Vagy azt szeretnéd mondani, hogy Te nem hiszel az internetben, az elektromosságban, az elektromágnesességben, a gravitációban és még sorolhatnám? 

Na ugye. 

Ezek pedig mind olyan fogalmak, amiket, ha olyan korban próbáltunk volna elmagyarázni az embereknek, amikor ezeket még nem ismerték fel, akkor jobb esetben bolondnak néztek volna bennünket, rosszabb esetben máglyán égettek volna meg boszorkányságért.

Szeretettel kérdezem tehát: nem lenne kicsit arrogáns és szűklátókörű dolog tőlünk azt feltételezni, hogy elértük a fejlődés csúcsát, kész passz, nincs több láthatatlan valami a világon, amit még nem ismertünk fel?!

Bizony, bizony, az emberiség tudatára ébredésének vagyunk tanúi és ennek része az egészséges szerénység – azaz, hogy tudjuk, hogy mennyi mindent nem tudunk még.

A kanálhajlítás létezik, 110%-ban valós és tanulható – tudom, mert SIKERÜLT MEGTANULNOM!

Azonban a kanálhajlítás nem a kanálhajlításról szól – a valódi lényeg ez: az elme győzelme az anyagi világ fölött. 

A láthatatlan győzelme a látható fölött, végső soron: 

a hit győzelme a félelem fölött. 

Ez a lényeg.

Kiderült, hogy A csoda c. könyvem szavai igazak, idézem:

„Nem arról van szó, hogy nincs beleszólásunk önmagunk meghatározásába – pontosan, hogy olyan nagy erővel rendelkeznek gondolataink, hogy ha jelentéktelennek képzeljük magunkat, és el is hisszük, azzá is válunk. Mi ez, ha nem erő?” (16. o. – A csoda)

Azonban, ahogy az anyagi világban szinte minden dolog: nem az, aminek tűnik. 

A kanálhajlítás hitpróba. 

NEM bűvésztrükk, NEM cirkuszi mutatvány, NEM előre megmelegített vagy speciális, hőre puhuló kanalak, nem, nem. Ez hitpróba – hiszen akkor, és csak akkor sikerül, ha a hited, hogy képes vagy rá NAGYOBB, mint a félelmed, hogy nem fog sikerülni. Nagyon komoly hitkérdés, amit minden egyes hajlítás előtt meg kell vívnod magaddal, pontosan úgy, mint ahogy az élet más kérdéseiben is. A gondolataid önmagadról és, hogy ezekben mennyire hiszel (mármint a saját gondolataidban) meg tudják határozni a fizikai valóságodat, jelen esetben a kanál hajlíthatóságát.

És az energia nem hazudik, az energiát nem lehet becsapni – nem tudod elhitetni a kanállal, hogy hiszel magadban, amikor igazából nem. 🙂

Élj úgy, hogy TELJES szívedből hiszel abban, amit csinálsz – legyen az kanál vagy bármi más! Csak így éri meg átmenni ezen az élet nevű projekten!

Tedd meg, ami igazán foglalkoztat! Próbáld meg! Kövesd a szívedet, a szív tudja az utat – Neked csak hinned kell neki! (részlet a hamarosan megjelenő könyvemből)

És még egy érdekes dolog azoknak, akik nem hiszik, hogy ez igazi: IGAZUK VAN. Hadd fejtsem ki:

A kanálhajlítás csak azok számára valós, akik hisznek benne. Akik úgy döntenek, hogy nem hisznek, azok láthatják a két szemükkel foghatják a két kezükkel, és mégis közlik, hogy ilyen nincs. És igazuk van: SZÁMUKRA nincs. 

Élhetsz olyan világban, ahol nem hiszel, és akkor számodra ez mindig is hókuszpókusz marad. Nekem is volt olyan barátnőm, aki akkor is közölte, hogy ilyen nem létezik, amikor az orra előtt hajlítottam meg a kanalat.

(Pontosan úgy, mint akik nem hisznek a tiszta szerelemben, mert sokszor megcsalták őket – el sem tudják képzelni, hogy NEM mindenki csalja meg a másikat, NEM mindenki vág át, NEM minden kapcsolat üres, céltalan és boldogtalan. De, aki nem meri feltételezni, hogy a másik talán, akár, jó is lehet, az még azt is el fogja marni maga mellől, aki történetesen nem csalja őt meg. 

Miért? 

Mert „túl jó, hogy igaz legyen” alapon gyanús a dolog, hiszen eldöntötte, hogy nincsenek mások, csak átvágós emberek. Na az ilyen ember akkor sem ismeri fel a tiszta kapcsolatot, ha az az arcába bámul, majd egyedül marad egy olyan világban, ahol a szerelem csak egy nemlétező mítosz marad a számára.)

De ez nem a valóság, és főleg nem az, ami lehetséges lenne vagy amire képesek vagyunk:

„Amikor az élet maga agymenésnek tűnik, ki tudja, hogy valójában mi is az igazi őrültség? Lehetséges, hogy túl gyakorlatiasnak lenni valójában őrültség. Álmokat feladni – talán ez is őrültség. S lehetséges, hogy túl a sok racionalitás is igazából őrültség. Sőt, még az is lehet, hogy a valaha létezett legnagyobb agymenés pedig:

olyannak látni az életet, mint amilyen és nem olyannak, mint amilyen lehetne.”

részlet a Don Quijote de la Mancha (Miguel de Cervantes) című könyvből Fellegi Hanna szabadfordításában

A világ annak áll, aki HISZ. 

Tudod, csak egy mustármagnyi hitre van szükség, de arra viszont jobban, mint egy falat kenyérre.