Az embert az emberi beleérzés különbözteti meg az állatoktól.

Margaret Mead szerint a civilizáció első kézzel fogható bizonyítéka egy eltörött combcsont meggyógyulása – ugyanis egy 15000 éves emberi maradványnál egy eltört majd meggyógyult combcsontot találtak az archeológusok. 

Ez ugyanis az emberi együttműködést és empátia jele, olyané, ami az állatvilágban nincs jelen – hiszen az állatvilágban egy törött combcsont egyenlő az állat halálos ítéletével. A kezdeti emberi civilizációkban a meggyógyult combcsont gyönyörűen mutatja, hogy volt valaki, aki annyira törődött a beteggel, hogy ételt és védelmet biztosítson gyengélkedése során, ápolgassa, hogy ő így túléljen és meggyógyuljon.

Mead úgy gondolja, hogy ez a tény megmutatja, hogy az együttérzés és empátia jelöli az emberi civilizáció kezdetét, ez különböztet meg minket az állatoktól, nem pedig valami technológiai újítás. Az, hogy egy combcsont meg tudott gyógyulni pontosan azt mutatja, hogy egy egyén a másik egyén jólétét maga elé helyezi, ezzel minket kölcsönös támogatásra és közösségi összetartozás érzésére enged következtetni, ami kulcsfontosságú a társadalom fejlődésében.

Ahogy A CSODA című könyvben is leírtam, az embert az emberi beleérzés teszi emberré, nem a technológiai újítások. Ez a felismerése Margaret Mead-nek alátámasztja, hogy az emberi beleérzés előrébb való, fontosabb, alapvetőbb eleme annak, hogy emberként éljünk, mint bármilyen eszköz, találmány vagy újítás. Ironikus módon, csak erről nem szoktunk beszélni. 

Te gondoltad volna, hogy a civilizáció első jele nem az ékírás, vagy a szakóca megjelenése, hanem az, hogy az egyik emberi lény felismerte önmagát a másik emberi lényben és segítette annak életben maradását?

Forrás:
https://www.forbes.com/sites/remyblumenfeld/2020/03/21/how-a-15000-year-old-human-
bone-could-help-you-through-the–coronavirus/